A Seafalcon főz

Sajtgombóc leves

Mint minden ami nagyszerű, ez is egy egyszerű leves. Sokszor már vigyorgok magamon, hogy már megint leves... hát mit tegyek, ha szeretem? És az asszonykám olyan finomakat főz! Mint például ezt is! Valami olcsó ételek szakácskönyvéből nézte ki: Semmiből valamit, a könyv 69 forint volt, ennek a receptnek az elkészítési ára 4-5 forint. És nemcsak ilyen olcsó, gyors is.

Hozzávalók:
5 deka reszelhető sajt,
egy tojás,
két csapott evőkanál liszt,
1 liter víz,
ételízesítő,
tejfel a habaráshoz,
só, fehér bors,
kapor vagy petrezselyemzöld vagy medvehagyma

Először elkészítjük a galuska masszáját.
A tojásban sózás után simára kevered a lisztet, hozzá adod a reszelt sajtot, és tíz percre a hűtőbe teszed. Amíg pihen elkészül a "leves":
A lábosba szórod az ételízesítőt, hozzáadsz két evőkanálnyi olajat, felengeded a vízzel. Az asszony ezt saját zöldségkrémmel helyettesítette, hozzáadott egy tyúkhúsleves kockát a vízhez, és felforralta. Ezután beleszaggatta a galuskákat, amint feljött a leves felszínére kész is volt. Ezután behabarta. Lehet a levesre szórni frissen vágott kaprot vagy petrezselyemzöldet, de én medvehagymát tettem rá!
Nagyon finom!

Újra a kedvencem, azaz kelkáposzta. A blogot lassan átnevezhetném a Seafalconné főzre, mert nekem mostanában se időm, se erőm nincs a konyhai tevékenységekre.
Hála az égnek, itt a medvehagyma szezon.
Tegnap kint voltunk a kisgyóni erdőben és szedtünk egy kazallal. Csudára örülök!
A recept, amit most kiteszek, azt pénteken készítette az asszonykám.
Volt főtt krumpli, meg a kisbéri piacon vásárolt csudálatos juhtúró, ez adta neki az ötletet, és az hogy nagyon szeretem a kelkáposztát. Ilyen finomságot tudott kitalálni:
A reszelt főtt burgonyát jól összedolgozta a juhtúróval. A kelkáposztaleveleket öt percig forró vízben blansírozta, majd megtöltötte a keverékkel. Bepanírozta, és kirántotta.
A képen a köret hozzá kuszkusz, ezt egyszerűen sós vízben főzöd meg, és kész.

A mártást medvehagymából készítette. Az valami isteni volt:
Először besamelt készített, majd ebbe jött a medvehagyma, és végül hígította főtt és nyers tejszínnel.
Ez a hármas: kelkáposzta, juhtúró, medvehagyma egy csodás hármast alkot, áldom érte az asszonykám kicsi kezét! :)

Lehet, hogy ez a főtt tejszín kis magyarázatra szorul? Nos a házi tejet nem fölöztük le, hanem felforraltuk. Kihűlés után szedtük le a fölét, és tettük a hűtőbe. Az igazság része az is, hogy én ezt a fölt tejeskávén szeretem igazán, de az asszonykám ezzel sosem tudott megbarátkozni. Így a főzéshez használja.

Apropó a föl a kávén: édesanyám se szerette amíg kislány volt, és a mamája (én nem ismertem a nagymamám, korán árván hagyta a gyerekeit) kitalálta, hogyan lehet rávenni, hogy megegye.
- Kislányom, szerinted szép vagyok? -
- Igen! Nagyon! - mmondta az édesanyám.
- Azért, mert mindig én eszem meg a tej fölét...
Attól kezdve édesanyám kapta.
- Kérem a szépet! - mondta. És használt is, mert higgyétek el, nagyon szép volt az édesanyám!

http://onpara.jp/share/around/winter/images/data/photo_uirou.jpg

"Láttam egy tv-műsort japán és mindenféle távol-keleti édességekről, így kezdtem keresgetni, képeket, recepteket és találtam meg az uirout, amely hagyományos japán párolt sütemény rizslisztből és cukorból. Egyik jellemző ízesítése a matcha tea."

http://kaikoan.com/pic/uirou1.jpg

Linyah Uirouja

Seafalconné kölesfelfújtja.

Régen írtam blogbejegyzést, ennek az oka:

1. A Blogtér,

2. az időhiány.

És ahogy látom, ez utóbbi egy kissé állandósul, ezért előre is elnézést kérek...

Az előbbiért a Gépháznak kéne...
Ez egy olyan étel, amit nagyon szeretünk. És hál' Istennek gyakran is eszünk. Mármint a soknevű puliszkát, polentát, mamaligát, vagy ahogyan akarod. ha hirtelen ebéd kell, akkor is ez készül, vagy ha olcsó vacsorát akarunk, de finomat, akkor is a kukoricadarás zacskóért nyúlunk.

De leginkább akkor készül mostanában, ha elkészült a házi túró, mert azzal igencsak olyan étek, ami után a fölséges király is megnyalná mind a tíz ujját! A recept a szokott egyszerű: a kukoricadarát lobogó sós vízbe tesszük, annyit öntünk hozzá amennyit felvesz, bár tudom, sokan nem szeretik az efféle precíz hozzávaló meghatározást. Ez most nem olyan polenta, amit egy órán át főznek, és hozzáadnak irdatlan mennyiségű vajat. A főzés gyors, amíg elválik az edény falától, mehet bele egy kanál vaj, azzal elkeverni, majd belesimított az asszonykám a felét egy tepsibe, rá a friss, krémes, enyhén sós túró, amit házi tejfellel elkevertünk, rá a puliszka másik fele. Mielőtt megy a sütőbe, meg kell szórni a tetejét sült szalonnával és hagymával, és betenni a sütőbe, s szépen összesütni, nagyjából tíz perc alatt.

A puliszka, amikor már lehet szelegtelni

Azon frissiben nagyon lágy volt, de nagyon finom. Kihűlve már szépen szeletelhető.

Frissen, melegen szinte krém, és nem szeletelhető, de nagyon finom!!!

Hát mi?
Valahol egyszer olvastam róla, és amikor Aliznál történt ez egy kimondhatatlan nevű leves kapcsán, akkor elhatároztam, hogy ilyen kis kúpocskákat én is ámokfutok, mert hurut nélkül nem konyha a konyha!
Jelentem, van örmény ételízesítőm!
Olyan hurutot alkottam, mint a pinty!
Tudom azt is, hogy olyan az íze, amilyennek lenni kell, mert amikor írtam Alíznak, hogy mit kaptam az érlelés eredményeként, azt válaszolta, hogy a férje is valahogy úgy reagált a kóstolás után, mint én...

Ez most azért is alkalmas blogbejegyezni, mert sokáig hallgattam, ugyanis nem voltam itthon, és ez olyan alkotás, amit hosszasan kell elkészíteni, nem hűbelebalázs módra egy-két hét alatt.

Hát akkor kedves gasztrobloggerek hurutra fel.
Végy három liter jó minőségű házi tejet. Itten a faluban az van, folyamatosan dicsérem, és nem érdemtelenül!
Felezd el, és másfelet forralj fel. Amikor kihűlt, akkor mindkettő felet öntsd egy ötliteres befőttesüvegbe, keverd össze a két másfelet, és újra van három liter hurutalap tejed. Ezt most szépen tedd langyos helyre, és hagyd ott. Ne felejtsd el minden nap megkeverni.

Pihen  a cserépkályha tetején

Nálam a langyos hely a cserépkályha tetejének a szélén volt. Pár nap múlva kezd kiválni belőle a savó, azt én szépen lekanalaztam a tetejéről. A képen éppen középen van, de ha belevágsz, ne aggódj, mert a tetejére felmegy, előbb-utóbb.

Ahogy telnek a napok, a tejed párolog, savódzik, és egyre kevesebb lesz, ne aggódj e miatt, senki nem lopja!
Amikor már eltelt (az irka szerint 3-4 hét, nekem 5-re jött ki, mert január végén is fel kellett mennem Pestre) a megfelelő idő, és szépen kavartad naponta, szedted a savót meg minden, akkor eljön az ideje, hogy megfőzzed! Honnan tudod, hogy itt az idő?
Próbafőzni kell!
Én vettem nagyjából két decit, lábosba vele, és elkezdtem hevíteni. Fölforrt. Onnan tudod, hogy jó, hogy a hevítés ellenére nem megy össze!!! Szép folyós marad! Nos, én ebbe a kevésbe pár szál csombort apróra vágva hozzáadtam, majd feltettem a többi tejet - illetve ez már hurut alap - is főni.
Ehhez mindenképpen kell egy megfelelő méretű lábos, vastag aljút választottam a művelethez. Azonban előbb három csokor petrezselyemzöldet, és egy csokor zellert apróra vágtam, és még hidegen hozzákevertem. Persze a próbafőzést is beleöntöttem a csomborral. Elkezdtem főzni.

Időnként kavargatni kell, hogy oda ne égjen. Csak főztem, főztem, még mindig főztem, oszt még mindig... Azt tudtam a receptből, hogy lekvár sűrűségűre kell kotyvasztani. És közben keverni, hogy le ne égjen. Ezért a vastag fenekű lábost és kis lángot használtam.

A végén elfőtte a 3/4-ét, még mindig folyós volt, csak kicsit sűrűsödött. Így tovább főztem. Mintegy 18 óra múlva ilyen lett:

Na, most már készen van! Akkor hurrá, illetve hurut! Most jön a manufaktúra. Ebből a masszából kúpokat kell formázni a kis kacsóddal, mert olyan sűrű, mint a gyurma.

Amint látod, nem ment. Csak kanállal tudtam galuskákat szedni a tányérra, ebből azt a bölcs következtetést vontam le, hogy tovább kellett volna főznöm! Aliz szerint a nagymamája két napig csinálta... Fogadj neki szót!!!

Ha megformáztad, akkor le kell takarni egy tüll anyaggal, és hagyni hogy száradjon. Nos, én egy hétig hagytam ilyen állapotban, naponta forgattam egy kanál segítségével, ami leragadt, azt mindig lenyaltam!
Egy hét után valóban gyurma sűrűségű lett, akkor kúpokat formáztam:

Ez hurut, ne gondolj rosszra!!!

és hagytam, hogy száradjanak. Esmeg felmentem Pestre, több mint egy hétig felügyelet nélkül tették a dolgukat, és amikor hazajöttem, ilyenek lettek:

Láthatod az aljukon, hogy milyen rétegben száradtak ki, most az a projekt, hogy a talpukat is kopogósra szárítom, és megy a egy vászonzsákba, hogy innentől kezdve FŰSZERKÉNT használhassam a tejfeles ételekhez!

Rögtön megmondom, hogy így nem igaz, ahogyan leírtam a címet. Mert nem bálmossal volt, hanem csak savóval készített mamaligával. De így jobban hangzik a cím...

Hogy ki mondja meg? Hát Michel Roux, akinek a receptes könyvét ajánlom.A címe Tészta varázs, és valóban varázslatos dolgokat tud ez a pasi! Nemcsak azt mondja meg, hogy mit süssünk, hanem azt is megmutatja, hogyan. Klassz fotók vannak a kézügyességről, a kis trükkökről... De hadd ne én beszéljek, mondja el a  könyv, amit tudni kell:

Az asszonykám gondban volt, hogy a tegnapról maradt krumplis tarhonyához (kolbászos!) milyen levest készítsen.
- Paradicsomlevest! - adtam le a rendelést, mert előtte pár perccel néztem a lassan ritkuló, a nyarat idéző üvegeket.
- Jaj, de jó ötlet! - lelkendezett -, de ki ne gyere a konyhába! - tiltott ki. Már tudom, hogy ilyenkor ötletel, már ami a főzést illeti.
Nos, amit tálalt az szemere is szép volt, és ízre...!!!
Nem nagy komplikáció paradicsomlevest készíteni: két evőkanál cukrot vajon megkaramellizál, majd rászór egy kevés lisztet, és zsupsz felönti a paradicsomlével. Nem sokat kell fűszerezni, mert amikor eltettem az ivólevet, akkor belefőztem a hagymát, a zellert. Csak sózni és borsozni kell. No, meg egy kis szárított bazsalikom is jött bele. Közben sós palacsintát sütött, arra egy kevés kiszáradt Telemea (román) sajtot reszelt, de ha neked nincs, akkor azt mondom, hogy próbáld ki egy kicsi juhtúróval megkenni, szerintem a leves ízéhez nagyon passzol! A palacsintából szeleteket vágott, és ment bele a levesbe. Dísznek, és nyári íznek kapott a leves pár szem lefagyasztott koktélparadicsomot.
- Csuda finom! - dicsértem az asszonykám!
- Karácsony előtt olvastam, miközben recepteket keresgéltem, de már nem emlékszem, hogy hol... valamilyen leveshez írték a palacsintát, de nem sajtosan -, mondta.
Hát akárhogyan, akárhol olvasta, ezt jól kitalálta!
Még most is a számban van az íze!

A lecke fel volt adva: ebéd kéne, de nem akarózott boltba menni, mit főzzek? Úgy döntöttem, hogy szétnézek a hűtőben, vajh mi van benne? Hát kérem, találtam szárzellert, egy fél üveg paradicsomsűrítményt, gyömbért, és Telemea Huedin sajtot, amit Bukarestből kaptunk. (Ha olvassa egy kedves erdélyi illető, ugye megkommenteli, hogy mit jelent a neve vezeték, keresztnév -, meg mit kell róla tudni, meg mihez használják Erdélyben, meg a románok, meg minden...) A kredansz  aljában mindig van száraztészta két dobozban. Az egyikben vegyesen, hogy bármikor bármilyet elő lehessen kapni, a másikban spagetti az én kedvemre. Találd ki, melyik a kedvencem? Így már összeállt a második fogás.

Apró hagymából hármat is pucoltam, és olíva olajra dobtam a serpenyőben. Adtam neki még egy kiskanál gyömbéres fokhagymát, majd zutty bele három zellerszárat, zöldjével egyetemben. Félpuhára dinszteltem, és nyakon öntöttem a fél üveg sűrített paradicsommal. Sóztam, borsoztam, de most nem vettem elő az olaszok kedvenc fűszereit, mert a zellert akartam, hogy domináljon. A bolti paradicsom erősen savanykás volt, ezért kapott egy leheletnyi cukrot is (ízlés dolga, az enyém ilyen). Ezzel kész.
És mehetett az al dente kifőtt spagettire.
A tetejére Telemea (vagy Huedin? Melyik a vezeték, és melyik a keresztneve? Vagy Tehu sajtként kell híni?) sajtot tettem (ha nincs neked itthon, ne ess kétségbe, a fetához hasonlít), de ez csak akkor derült ki, amikor kibontottam, mert soha nem kóstoltam. Most először, és megmondom a tutit: nagyon ízlik!
Szóval így készítsd a Mi van a frigóban spagettit.

Hiába van címoldalakon a Costa Concordia gyáva kapitánya, azért enni is kell, és ahhoz főzni. Mivel nagyon leveses vagyok, megint azt teszek ki, és az egyik nagy kedvencet, a hagymalevest!

Igazán nem egy különleges varázslat. Van, amikor úgy készítem, mint Jan, a lengyel szakács a hajón, aki nem rántja, nem habarja és nem sűríti liszttel és még el se turmixolja. De most éppen az ellenkezőjét tettem:
Négy fej hagymát durván felaprítottam, és vajon (hagymaleveshez mindig vajat használok!)  megdinszteltem. Amikor ezzel megvoltam, megszórtam két evőkanál liszttel. felöntöttem vízzel - nem akaródzik leveskockát használni -, és felforraltam. Sóztam, fehér borssal szórtam meg, és szerecsendiót reszeltem bele. Végül volt vagy két deci házi tejszínem, az is ment bele, egyet forrt, és kész a leves.
A tányérba pirítóst tettem, arra sajtot reszeltem, és rámertem a levest.
Jó étvágyat hozzá.

Játékot hirdetek:
Nézd meg a videót, és készítsd el ugyanezt a kaját.
Ha elkészítetted, töltsd fel a blogodba az étel és a konyhád fotóját.


A díjat a párodtól kapod a takarítás előtt! 

Sokszor feltűnt ifjúkori olvasmányaimban a mogyoróvaj. El nem tudtam képzelni, miféle szerzet? Valami nagyon különleges, valami nagyin finom extraság, hiszen AMERIKAI, így csupa nagybetűsen, hiszen a szocializmusban az volt minden, ami ott készült. Mindig ett a fene, hogy meg kellene kóstolni!

Egészen addig vágy volt, amíg el nem olvastam a készítését itt: Alexandra Gasztroblogja Sidney-ből. Innen már semmi varázslat, csak egy pofon egyszerű eljárás, mindössze az kell, hogy legyen egy késes robotgépet, ami megfelelően erős is.

Nos, ez két éve be is következett, amikor vettünk egy "ezer lóerős" masinát, ami erre is alkalmas. Belevágtam karácsony előtt. Úgy terveztem, hogy három üveggel készítek, és kettő a karácsonyfa alatt igen jól fog mutatni.

Pofon egyszerű az eljárás. Egy kiló pörkölt, sós mogyorót vettem (háromszor 40 dekás kiszerelésben), két menetben készítettem el: beleszórtam a robotgép tartályába, bekapcsoltam a lassabb fordulatra, és elmentem internetezni. (Azt hiszem ez fontos, ettől szép világosbarna lett, ha közben olvasol, akkor sötétebb lehet... állítólag...)

Azért öt perc múlva kinéztem a konyhába, és láss csodát, szép krém volt az imént még egész mogyorók helyén. Amíg neteztem, megtudtam, hogy Elvis Presley-nek a mogyoróvajas-banános szendvics volt az egyik kedvence (meg is hízott!). A két szelet kenyeret megkente mogyoróvajjal, rá a banán, összeborította, majd kívül mindkét szeletet megvajazta, és serpenyőben megsütte. Ha vézna vagy, ez jó kis hízókúra lehet...

Aztán üvegbe töltöttem, megcímkéztem, és ment a karácsonyfa alá. De azért meg is kóstoltam, hát úgy összekapta a számat, hogy alig tudtam nyitni... de finom. Kicsit szokni kell.

A fiaim örültek neki!

Nagyon ügyeske vagyok! Sikerült a kettőt összehoznom. Mert ugyebár szilveszterkor sok helyütt kocsonya van, és mindenütt akad egy-két tonna sütemény. Nos az enyém így néz ki:

Kocsonyakuglóf

Szóval kocsonyakuglófot csináltam. Legtöbbször körömből, mint most is, de te használj nyugodtan bőrt, meg fejet, meg fülét, szóval mi szem-szájnak ingere, és belevaló.
A főzés nálunk a lehető legegyszerűbb: a megmosott, tisztított körmöket bele a vízbe, hogy jól ellepje, sózom, borsozom, bele egy nagy fej hagyma egészben, és ízlés szerint fokhagyma, nálam sok (egy fej). Azért sok, mert édesanyámtól úgy tanultam, hogy megy a kocsonyába is módjával, de hogy az ízét átadja, a tányérok aljára tett zúzott fokhagymát, és arra merte a levet.

Mutatós a felvágás után is!

Szépen megdermedt az erkélyen

Az ablakpárkányos szépen megdermedt, most már csak a kiborítás maradt. Ehhez vizet forraltam, egy pillanatra belemártottam, de tényleg csak egy pillanatra, mert a megolvadt kocsonya másképp túl sok lett volna, és a tálra való borításkor mindent összefröcskölhetett volna.
Mindenki úgy ette, ahogyan szerette: a fiam mustárral, a feleségem kevés citromlével, de én paradicsomcsatnit készítettem a nyáron, azzal, hát valami fölséges volt! (Máskor hagymával és ecettel szoktam.)

Tálalva, jó étvágyat kívánok!